Cikkünk röviden bemutat 6 tévhitet a sófogyasztással kapcsolatban.

Első tévhit: A só egészséges, együnk minél több sót!

Valójában: Mint minden esszenciális ásványi anyagra, sóra is szükségünk van, ez azonban nem jelenti azt, hogy minél többet eszünk belőle annál jobb. Van egy egészséges tartomány, aminél ha többet fogyasztunk, az már biztosan egészségtelen. Sóból is megárthat a sok! (1,2,3,4)

Második tévhit: A himalája, parajdi, tengeri só sokkal egészségesebb, mint a hagyományos konyhasó, ráadásul jó forrásai egyéb ásványi anyagoknak és nyomelemeknek. 

Valójában: A legtöbb különleges só 98-99%-ban ugyanúgy nátrium-kloridot tartalmaz, mint az egyszerű konyhasó, így csak nyomokban tartalmaznak egyéb ásványi anyagokat és nyomelemeket. A himalája sóban például grammonként csupán ~2 mg kalcium, 3 mg kálium, 1 mg magnézium és 0,03 mg vas található(5), ami szinte a nullával egyenlő – ezekből jellemzően egyetlen falat természetes étel is többet tartalmaz. Ne a sóra hagyatkozzunk, ha ásványi anyagokat vagy nyomelemeket szeretnénk pótolni! 

Harmadik tévhit: A só nem fokozza a magas vérnyomást, a sócsökkentés pedig káros.

Valójában: Egészséges személyeknél valóban nincs jelentős hatása, de akinél már kialakult magasvérnyomás-betegség, annál a sóbevitel csökkentése bizonyítottan előnyös.(6) Fontos azonban, hogy hasonló probléma esetén ne csak a sócsökkentésben bízzunk, mivel rengeteg egyéb életmódbeli tényező befolyásolja a vérnyomásunkat. 

Negyedik tévhit: Az emberek régen sokkal több sót ettek, mint ma, így ez az egészséges.

Valójában: Az antropológiai bizonyítékok alapján a paleo korban rendkívül keveset fogyasztottak a mai emberekhez képest(7), ami nem is csoda, mivel akkoriban még nem bányásztak sót. Előbbit a paleo diéta atyja is megírta, de a hasonló irányzatok mégis egyre magasabb bevitelt ajánlottak. Ennek oka talán az, hogy ahol régen csak sóval tudtak tartósítani, ott aránylag magas volt a sóbevitel – de ebből hogyan következik, hogy ez lenne az egészséges? Sehogy.

Ötödik tévhit: A sócsökkentés rendkívül fontos az emberek többsége számára.

Valójában: Sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a sófogyasztásnak. Az extrém sok és a túl kevés só is gondokat okozhat,(8) de viszonylag széles az egészséges tartomány. A sóbevitel túlnyomó többsége a modern ultrafeldolgozott élelmiszerekből és a gyorséttermi ételekből származik, (9) amikkel kapcsolatban a magas sótartalom csak az egyik probléma, így ezek minimalizálása egyébként is jó ötlet. Ha magunknak főzünk természetes összetevőkből és nem magas a vérnyomásunk, nyugodtan sózhatjuk az ételeinket ízlés szerint.

Hatodik tévhit: A kálisó káros, amivel szándékosan mérgeznek minket.

Valójában: Ez egy teljesen alaptalan elmélet. A kálium egy esszenciális ásványi anyag, amiből naponta több grammra is szükségünk van és szinte minden természetes ételünk sokat tartalmaz belőle. Egy másik cikkünkben már írtunk arról a nagyszabású tanulmányról, amiben a 25% kálium-kloridot tartalmazó kálisó jelentősen csökkentette a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, ami jól mutatja a benne rejlő „veszélyeket”. (10,11)