A B3-vitamin pótlására mind a niacinamid (nikotinamid), mind a niacin (nikotinsav) egyformán jó, egyedül az inozitol-hexanikotinát nem biztos, hogy megfelelő. Utóbbinak a biológiai aktivitása olyan alacsony, hogy az is kérdéses lehet-e egyáltalán B3-vitamin forrásként tekinteni rá. Ezen felül az inozitol-hexanikotinát az egyetlen olyan forma kiegészítőkben, amely idegen a szervezetünktől, ráadásul természetellenes módon metabolizálódik (egy szervezetidegen anyag kering a hatására a véráramunkban több, mint két napon át és kérdéses, hogy hány százaléka bomlik le niacinná és inozitollá, majd mennyi marad inozitol-hexanikotinát észter formában).  

A B3-vitamin típusai 

B3-vitaminhoz természetes módon, táplálkozással 5 féle formában juthatunk: 

1: Niacinamidból: 

Állati élelmiszerek szinte csak ezt tartalmazzák és nagyon sokat. (Egyébként a növényi élelmiszerek is tartalmaznak és némelyikük szintén sokat.) 

Egészen pontosan a B3-mat már „aktív” formáikban, azaz koenzim formáikban, ún. piridin nukleotidokként (NAD+/NADH és NADP+/NADPH) tartalmazzák az állati élelmiszerek (és jelentős részben a már említett növényiek is), de ezeknek az „aktív” koenzim formáknak előbb niacinamiddá kell bomlaniuk, hogy felszívódjanak. Ekkor bomlanak le niacinamidra, majd alakulnak vissza a felszívódás után az aktív formáikká (NAD/stb). [1,2,3]   

2: Niacinból (más néven nikotinsavból): 

Ezt növényi élelmiszerek tartalmazzák, de sok esetben ezekben hasznosulni nem képes, vagy csak kis mértékben felszívódó formában van jelen. [2,3] 

3: Niacinamid-ribozidból és egyéb B3 származékokból: 

Főleg tejben található, de egyéb állati élelmiszerekben is van belőle. Azonban sajnos mindenben csak nagyon kis mennyiségben. [1,3,4,5] 

4: Triptofán aminosavból alakítva [1,3,5] 

5: Rövid-láncú zsírsavakká fermentált rostokból alakítva baktériumok által. 

(Egyébként az egyes rövid láncú zsírsavak, mint pl. a butirát maga is B3-aktivitást tud kiváltani, bár kicsit máshogy…)[5] 

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy természetes módon táplálkozva, ha napi rendszerességgel eszünk húst/halat/tojást vagy bármi állati eredetűt, akkor a B3 forrásunk közel egésze niacinamidból származik. Természetesen csak akkor, hogy ha nem vagyunk vegánok. Tehát alapesetben a húsban gazdag táplálkozásunk eredménye 90% niacinamid + 9% niacin + 1% egyéb B3-vitamin bevitele lesz.Vegánok esetében meg csak olyan 50%-a származhat a B3-nak niacinamidból, de lehet ennél több és kevesebb is. 

Amennyiben valaki táplálkozása B3-vitamin hiányos (ilyen gyakorlatilag csak harmadik világban élő szegények között fordul elő), olyankor a triptofánból és baktériumok segítségével, a rostokból való B3 termelés megnő, így ilyen esetben egy kevéske B3-vitamin csak az, amihez hozzájutnak, aminek a triptofán és a rostok a forrásai. Összességében tehát elmondható, hogy esetünkben a táplálékokból származó niacin és a niacinamid adja a B3 bevitelünknek kb. 99%-át, amelyből 90-99%-ot a niacinamid ad, amennyiben eszünk állati élelmiszereket rendszeresen. És így igaz ez a természeti népekre is, valamint őseink is így táplálkoztak. 

A B3-vitamin étrendkiegészítőkben kapható formái és anyagcseréjük 

Étrend-kiegészítőkben elméletileg a niacin (nikotinsav), a niacinamid(nikotinamid), az inozitol-hexanikotinát és a niacinamid-ribozid alkalmazható (a legutóbbi gyakorlatilag nem, de ezt most nem fejtem ki). Közülük egyedül az inozitol-hexanikotinát idegen a szervezetnek, mint molekula.  

Mivel egy természetes táplálkozásban a niacinamid van csak jelen vagy minimum túlsúlyban, ezért ez, vagy a niacinnal való keverékük a legéletszerűbb kiegészítési megoldás, ha az életszerűséget próbáljuk utánozni, ami úgy gondolom, hogy mindig jó irány… 

A metabolizmusukat nem részletezem, elég bonyolult, de röviden: 

A lenyelt niacin (nikotinsav) felszívódása után jelentős részben átalakul niacinamiddá, majd végül az aktív koenzimekké. (Niacinamiddá való átalakulás nélkül is át tudnak alakulni aktív koenzimekké egy másik útvonalon keresztül is.) [1,3,5] 

A lenyelt niacinamid még a felszívódás előtt az emésztőrendszerben részben lebomlik niacinná(nikotinsavvá) és emiatt hiába niacinamidot nyeltünk le, nikotinsavként szívódik föl egy része. [3] Nem ismerek semmi olyan evidenciát, mely arra mutatna rá, hogy ne lenne képes a niacinamid emberben niacinná alakulni. Ha lenne is ilyen, az sem jelentene semmit, mert nincs is szükségünk nikotinsavra külön, csak ahhoz, hogy niacinamid és NAD legyen belőle, amelyek a niacinamidból is lesznek.   

Mind a niacinnak, mind a niacinamidnak a felezési ideje gyors és felszívódásuk tökéletes akár 4000mg-os mennyiségig is. [1,3] Ez azt jelenti, hogy egy B3 dús étkezés után a niacin/niacinamid vérszintje felmegy magasra, majd pár órán belül lezuhan. [1,3] A természetben nem létezik olyan B3 forrás, ami állandó egyenletes B3 szintet biztosítana, az nem lenne természetes és felmerülne vele még erősebben az a probléma, amit Paul Jaminet a Tökéletes Egészség Diéta című könyvében bemutatott a ’Betegségek krónikus eredete’ fejezetében: A B3-vitamin a krónikus fertőzéseket okozó patogéneket is támogatja, ezért érdemes minél rövidebb ideig biztosítani azt számukra. Egy elnyújtott hatású B3 készítmény, ezek alapján különösen problémás lehet, hiszen ha hirtelen emelkedik és esik le a szintje, akkor rövid ideig áll rendelkezésére a paraziták/bacik számára, míg ha folyamatosan állandó szintjük van, akkor állandó ellátottságuk van, miközben saját sejtjeink nyilván adaptálódva vannak hozzá, hogy csak rövid ideig áll rendelkezésükre a B3, hiszen pár évtizede még nem is létezett módja annak, hogy egyenletes B3 szintet érhessünk el. A cél, hogy a saját sejtjeink és ne a patogénjeinknek legyen jó a B3 ellátottsága… És itt térek át az inozitol-hexanikotinátra… 

Problémák az inozitol-hexanikotinát formával 

Az inozitol-hexanikotinát egy természetben nem létező vegyület, melyet gyógyszervegyészek találtak fel azzal a céllal, hogy a niacin farmakológiai dózisban alkalmazott vitamin-hatásától eltérő koleszterinre és vérzsírokra gyakorolt hatását elérjék, annak mellékhatása (niacin-flush) nélkül. Mint kiderült, mellékhatása valóban nincs, de a hatása sincs meg, így gyakorlatilag egy befulladt kísérlet.[1] Így aztán kilobbizhatták az EFSA-nál, hogy B3-vitamin forrásként fel lehessen használni,[3] legalábbis én itt lobbi tevékenységet vélek, ugyanis a sokat vizsgált és feltárt metabolizmusú niacinnal és niacinamiddal ellentétben az inozitol-hexanikotinátról nem csak ezek alig ismeretesek, de maga a vitamin hatása/ekvivalenciája sem egyértelmű.[1,3] Azt tudni csupán, hogy a szájon át bevett dózis kb 70%-a szívódik fel, részben vagy egészben változatlan formában, azaz inozitol-hexanikotinátként, mely 1db inozitolhoz 6db észterkötésekkel kapcsolódott 6db niacinból áll. Ez az idegen molekula így egy az egyben jut át részben vagy egészben a véráramba, ahol az első észterkötés felbomlásából származó 1db niacin fél napon belül fölszabadul, a vérben keringve tovább a maradék (immáron alighanem inozitol-pentanikotinátként) még legalább 2napon át és közben kérdéses, hogy teljesen fölbomlik-e niacinokra és inozitolra, illetve milyen hatásai vannak a metabolitjainak…[1,3] A vizsgálatokból arra a következetetésre jutottak, hogy a belőle való niacin felszabadulása csak részleges és/vagy nagyon lassú, B3-vitamin forrásként minden jel szerint funkcionál, azonban nem tudni, hogy mennyi niacinnal egyenértékű, mennyi képes belőle felszabadulni és milyen csak rá jellemző hatásokkal bírhat.[1] Az egyetlen igazolt hatása, hogy a Raynaud-szindrómán enyhít, de csak napi 3000-4000mg-os dózisban alkalmazva (Hexopal nevű gyógyszerként), mely mögött ismeretlen mechanizmus áll, nem tudni, hogy ezt a niacinná való bomlásának vagy a saját egyedi szerkezetének köszönheti.[1] Ezek mind kérdések még.  

Az inozitol-hexanikotinát nem rendelkezik a niacin és elnyújtott felszívódású niacin vérlipidekre gyakorolt pozitív hatásával, holott, ha niacinná alakul a véráramban, akkor kéne neki, így vagy az átalakulás sebessége túl lassú, vagy nem is bomlik fel az elvárt hatásfokkal niacinná-> B3 forrásként sem megfelelő. Az inozitol-hexanikotinátról azt sem tudni, hogy mennyi niacin tud belőle felszabadulni, azaz nem tudni, hogy mennyi B3-vitaminnak feleltethető meg, azaz B3 forrásnak alkalmazni eleve kérdéses. [1] Az utóbbi 10évben gyakorlatilag nem végeztek vele új vizsgálatokat és nem égnek tőle a szaklapok hasábjai, így nem valószínű, hogy valaha ki fog derülni, hogy jó-e bármire és egyáltalán B3-vitamin forrásnak alkalmas-e az inzozitol-hexanikotinát. A legutóbbi humán-klinikai vizsgálatban pont az elnyújtott/lassú felszívódású niacinnal hasonlították össze és az hatásos volt, míg az inozitol-hexanikotinát semmi hatást nem mutatott fel… [6] Magam részéről az eddigi evidenciák alapján kétlem, hogy B3-vitamin forrásként vagy bármire alkalmas lenne az inozitol-hexanikotinát vagy, hogy bármi szerepe lenne az egészségmegőrzésben. Egyedül terápiaként, farmakológiai dózisban, gyógyszerként, Raynaud-szindrómában gondolkoznék el az ajánlásán. 

Bárhogy is, magam nem szívesen szednék napi szinten valamit, ami nem rég még nem létezett és változatlan formában jut át a véráramomba, cirkulál benne több, mint 2 napon át, nem ismert, hogy pontosan mi történik vele és milyen hatása van, míg igazolt előnyös hatása nincs, amiért megérné. Így jó szívvel én javasolni sem tudnám a B3 inozitol-hexanikotinát formában történő napi pótlását, bár különösebben problémásnak sem gondolom.  Alapvetően magát a napi rendszerességgel történő nagy dózisú B3 pótlást gondolom problémásnak. (Bármilyen B3-vitamin nagy dózisú pótlása napi szinten fokozhatja az autoimmun-betegségek, rák, vetélés, stb kockázatát, ahogy a bélflórára és immunrendszerre is rossz hatással lehet.[5] Ebbe beleértendő a nikotinamid-ribozid is. Hangsúlyozom, hogy mindez csak a folyamatos nagy dózisú (50mg+) napi szedésre értendő, a szakaszosan való szedésre és krónikus napi 10-20mg-hoz való hozzájutást nem, azt jó hatásúnak gondolom, de erről a jövőben fogok majd írni bővebben…).  

Összefoglaló 

B3-vitamint pótolni teljesen fölösleges bárkinek, de ha valaki mégis szeretné, akkor annak legtermészetesebb megoldása, ha főleg niacinamidból teszi azt vagy niacinamid és nikotinsav keverékéből, azt is napi max. 20mg-os dózisban. Az inozitol-hexanikotinát a legkevésbé ismert hatású és metabolizmusú és egyben az egyetlen nem természetes vegyület formája a B3-nak, ami szervezetidegen, egyenletes vérszintet eredményez + egyben önmagának, mint idegen anyagnak a hosszútávú keringését okozza a véráramunkban, ami nem kizárt, hogy idővel halmozódhat is. Elég feketepont, hogy ne ez legyen a preferált forma…